„Ha megtartóztatod a lábadat szombaton, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, hanem a szombatot gyönyörűségnek hívod, az ÚR szent és dicsőséges napjának, és megszenteled úgy, hogy nem végzed dolgaidat, nem találsz magadnak foglalatosságot, és nem szólsz hamis beszédet, akkor gyönyörűséged lesz az ÚRban, én pedig a föld magaslatain hordozlak, és Jákóbnak, atyádnak örökségével táplállak. Az ÚR szája szólt!”
Ézsaiás 58,13-14
Az Úr szent napja, a vasárnap.
Isten azt szeretné, ha Neki szánnánk azt a napot. Ezt fogalmazta meg a 4. parancsolatban is: „Emlékezzél meg a nyugalom napjáról és szenteld meg azt!” 2 Mózes 20,8
Amikor Isten megteremtette a világot és benne mindent, 6 napon át munkálkodott, a hetedik napon pedig megpihent. Gyönyörködött mind abban, amit alkotott. Ha Ő, a Mindenható Isten, úgy látta jónak, hogy pihenni kell és örülni mindennek, ami van, akkor Te, aki naphosszat futsz, teszel, mész, csinálod végeláthatatlan munkádat, nem gondolod, hogy a hetedik napon pont ezeket nem kellene csinálnod? Le tudod tenni csak egyetlen napra, csak 24 órára a munkáidat?
Ma fejezz be mindent, amit szeretnél. Holnap pedig tölts több időt Istennel, menj el az Istentiszteletre, legyél együtt a családoddal, barátaiddal. Pihenj és érezd jól magad! Légy hálás az elmúlt hét elvégzett munkáiért és azért, hogy mi mindenre jutott időd.
Az Úr megáldja az ilyen pihenésedet, és örömmel fog eltölteni egy ilyen nap. Másnap pedig újult erővel tudod majd kezdeni a következő hetet és minden munkádat!
Kívánom neked, hogy tudd megszentelni a vasárnapokat és tudj testileg-lelkileg feltöltekezni!
Lemondás!
Ma tedd félre a saját szórakozási, kikapcsolódási tevékenységedet!
Jó tett!
Fejezd be a munkádat! Ne hagyd holnapra!
Ima!
Köszönd meg Istennek az erőt, amit a munka elvégzéséhez ad!
