„A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó mécsest nem oltja ki.” Máté 12,20
Mit teszel azzal a bögrével, edénnyel, amit elejtesz, megreped, letörik belőle egy darab és már nem tudod rendeltetésszerűen használni?
Talán sajnálod, mert a kedvenced volt, nagyon szeretted, ezért még rakosgatod a szekrényben egy ideig. De már nem veszed elő, félreteszed. Egy idő után el is felejted. Valószínű, hogy előbb vagy utóbb pedig kidobod. Miért foglalja a helyet, ha úgysem tudod használni?
Kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor azt érzed összetört az életed.
Munkahely elvesztése, egy betegség diagnosztizálása, egy haláleset, amikor ráébredsz, hogy kihasználtak, amikor semmibe vesznek vagy éppen átgázolnak a lelkeden. Félre állítanak és nem törődnek veled.
Mennyi minden össze tudja törni a szívedet, életedet!
Ott heversz a porban elesetten, összetörve, megalázva, lenézve, erőtlenül. Nem tudsz, de talán már nem is próbálkozol felállni.
Ahogyan az az ember, akiről Jézus beszélt. Rablók támadták meg, kifosztották, megverték, otthagyták. Jött a pap, majd a lévita és lenézték, meg sem fordult bennük, hogy segítsenek rajta. Sőt! Messziről kikerülték. DE! Jött egy idegen az ellenséges népből. Ő ránézett, megsajnálta és a segítségére sietett. (Lukács 10,30-35)
A fenti igénk azt mondja:
„A megrepedt nádat nem töri el, a pislogó mécsest nem oltja ki.”
Jön Jézus, rád néz, megszán és karját nyújtja feléd, hogy felemeljen. Neki fontos az összetört, elhagyott, kihasznált életed. Nem töri el a megrepedt nádat. Nem oltja el a pislogó mécsest. Látja elesett, megalázott, erőtlen életed és átölel szeretetével, meggyógyítja összetört életedet. Új erőt, lendületet akar adni, hogy továbbra is Őt szolgáld.
Talán vannak, akik átnéznek rajtad, lenéznek, kihasználnak, kikerülnek, félre tesznek, elfelejtenek. De tudd! Jézus nem felejt el, nem megy el melletted, nem hagy magadra a sebeiddel!
Bízz benne!
Ne add fel!
„Mert, ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel” Péld. 24,16
