„Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Miért mondjátok nekem: „Uram, Uram”, ha nem teszitek meg azt, amit mondok?” Lukács 6,45-46
Nem tudom, mennyire vagy beszédes!
Vannak, akiknek be nem áll a szájuk; vannak, akik éppen annyit beszélnek, ami szükséges vagy esetleg még annyit sem.
Akár szeretsz beszélni, akár nem, vannak időszakok, helyzetek, amikor szeretnéd elmondani a véleményedet, gondolataidat. Vagy éppen szeretnéd megosztani a fájdalmadat, bánatodat, örömödet, a jó dolgokat, melyek veled történtek.
Van amikor a sérelmeket, megbántásokat zúdítanád rá a másikra, vagy panaszáradat hagyja el a szádat. Van, hogy kedves, szép szavakkal dicséred, bátorítod, erősíted a másikat, vagy éppen imádkozol érte.
Mi az, amiről beszélni szoktál?
Nézz meg egy napodat! Milyen szavakat használsz és hogyan?
Amiről beszélsz, és ahogyan beszélsz, az van a szívedben!
„Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.”
Lemondás!
Ma ne panaszkodj semmire és senkire!
Jó tett!
Mondj bátorítást, dicséretet azoknak, akikkel ma találkozol!
Ima!
Kérd az Úr segítségét, hogy tudd, mikor mit kell mondanod!
