18. nap – kedd

„Bálák akkor ezt mondta Bálámnak: Mit tettél velem?! Elhoztalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig megáldottad őket! De ő azt felelte: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az ÚR indított.”
4 Mózes 23,11-12

Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire az Úr indít.— mondja Bálám Báláknak. Bálámot arra kérte Bálák, hogy átkozza meg Izráel népét. Bálám elindult, hogy átkot mondjon, de helyette áldást mond! Miért? Mert Isten nem engedi, hogy átkot mondjon. Munkálkodik Bálám életében, és megváltoztatja szándékát és szavait. Bálám nem tudott átkot mondani, helyette áldást mondott.

Voltál már úgy, hogy nem azt mondtad, amit elterveztél, mert Isten munkálkodott benned és átformálta a gondolataidat? Amikor a saját véleményedet hátra tetted, mert érezted, hogy azt kell mondanod, amit Isten helyezett beléd?

Gondold végig! Mennyi különbség van a saját gondolataid, szavaid és az Isten által beléd helyezett szavak között?

Milyen jó lenne, ha mindig tudnánk aszerint beszélni másokkal és azt mondani, amit Isten szeretne, amire Ő indít!

Lemondás!
Senkire semmi rosszat ne mondj!

Jó tett!
Isten Igéjével mondj áldást, jót másoknak!

Ima!
Imádkozz azért, hogy meglásd, mit akar Isten mondani általad másoknak!