„Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és hangosan magasztalta Istent, majd Jézus lábához borult, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus pedig azt mondta: Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van? Nem akadt más, aki visszatért volna dicsőíteni Istent, csak ez az idegen? És azt mondta neki: Kelj föl, és menj el, a te hited megtartott téged.”
Lukács 17,15-19
A tíz meggyógyult közül egy ment vissza Jézushoz, hogy köszönetet mondjon. Ez az egy ember pedig samáriai volt. A samáriakról tudjuk, hogy nem voltak jóba a zsidókkal. Sőt! Ellenségeskedés volt a két nép között. Nem beszéltek egymással, elkerülték egymást.
Most mégis ez az egy visszamegy Jézushoz és hálát ad Neki. A többieknek eszébe sem jut ez.
Minden, amid van, az Úrnak köszönheted, Tőle van. Azt olvassuk a Jakab levelében: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosság Atyjától száll alá, akinél nincs változás vagy változásnak árnyéka.” Jakab 1,17
A gyerekektől szoktam megkérdezni: Ha azt mondaná neked Isten, hogy eltűnne mindaz a szobádból, életedből, amiért nem adtál hálát, mi maradna?
Nézz szét magad körül! Mennyi mindened van? Mi az belőle, amiért már hálát adtál Istennek? Mi maradna meg, ha eltűnne mindaz, amit nem köszöntél meg Neki?
Élj hálás életet!
Köszönd meg mindig Istennek azt, amit kapsz!
Légy hálás azoknak, akik ott vannak közel Hozzád!
Lemondás:
A mai nap, ne keress kifogásokat semmi miatt!
Jó tett:
Mondj köszönetet annak, aki sokat segít neked, akire mindig számíthatsz!
Ima:
Adj hálát Istennek a családodért!
