„Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj el dél felé, arra a pusztai útra, amely Jeruzsálemből Gázába vezet. Ő felkelt és elment. És íme, egy etióp férfi, az etiópok királynőjének, a kandakénak az udvari főembere és egész kincstárának felügyelője, aki feljött imádkozni Jeruzsálembe, most visszatérőben volt, és kocsiján ülve Ézsaiás prófétát olvasta.”
Ap. Csel. 8,26-28
Fülöp kapott egy üzenetet az Úr angyalától: „Kelj fel és menj el dél felé!” Fülöp nem kérdezett semmit sem. Nem kérdezte: Miért menjek arra? Hova is menjek pontosan? Kit keressek? Mit tegyek?
Engedelmeskedett. Azt olvassuk: „Ő felkelt és elment.”
Ez a feltétel nélküli hit és a hozzá tartozó engedelmesség.
Az ember általában szereti tudni, hogy mit és miért kell megtennie. Nem szereti, ha nem tudja, hogy mi a cél vagy ok, amiért menni kell.
Gondold végig! Amikor a gyereknek mondasz valamit, hogy tegye meg, az első, amit megkérdez: Miért?
Isten azonban nagyon sokszor nem mondja meg az okot és a célt, amíg Te meg nem teszed azt az egy lépést, amit kér Tőled. Amikor azt mondja neked, hogy indulj és menj, akkor ne kérdezősködj, ne keress kifogásokat. Tedd meg, amit mond! Kelj fel és indulj el oda, amit mutat neked!
Fülöp ezt tette. Kérdezés nélkül elindult dél felé. Nem tudta kit keressen majd, és miért kell neki arra menni. Egyet tudott: az Úr azt kérte tőle, hogy induljon el. Ő pedig elindult.
Lemondás:
Ne ülj otthon!
Jó tett:
Látogass meg valakit, aki beteg vagy egyedül van!
Ima:
Imádkozz azért, akit ma meglátogatsz!
