Ki hitte el, amit hallottunk, és az ÚR karja ki előtt lett nyilvánvaló? Úgy nőtt föl színe előtt, mint egy vesszőszál, mint gyökér a száraz földből. Nem volt neki alakja és ékessége. Néztünk rá, de ábrázata nem volt kívánatos. Megvetett és emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől arcunkat elrejtjük, megvetett volt, és nem gondoltunk rá; pedig a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat hordozta. De mi azt gondoltuk, hogy Isten ostorozza, veri és kínozza, jóllehet a mi bűneinkért kapott sebeket, a mi vétkeinkért törték össze. Őt érte a büntetés, hogy nekünk békességünk legyen, és az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint juhok, eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért, de az ÚR őrá vetette mindnyájunk vétkét. Kínozták, és ő megalázta magát, száját nem nyitotta ki. Mint a bárány, amelyet mészárszékre visznek, és mint a juh, amely megnémul az őt nyírók előtt, ő sem nyitotta ki száját.
Ézsaiás 53,1-7
Jézus bűnt nem ismert, otthagyta a menny dicsőségét azért, hogy meghaljon a kereszten ÉRTED. Magára vette minden bűnödet, minden fájdalmadat, minden betegségedet, hogy boldog, örömteli, békés életet élhess.
Nem háborgott, nem ellenkezett, hanem önként vállalta a szenvedést, hogy neked örök életed legyen!
Krisztus szépsége Nincs oly dicső, méltó, nemes, szépséggel ki Vele fölérne. Az irgalom szépsége ez, az áldozat gyönyörűsége. Füle Lajos
Imádkozz hálaadással mindazért, amit Krisztus érted, helyetted, miattad tett!
„Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.”1 Korinthus 15,3
