Még aznap ketten közülük elmentek egy Emmaus nevű faluba, amely Jeruzsálemtől hatvanfutamnyira volt. Egymással beszélgettek mindazokról, amik történtek. És ahogy így beszélgettek, és megvitatták a dolgokat, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és velük együtt ment az úton. De valami akadályozta a szemüket abban, hogy felismerjék őt. Ő pedig azt kérdezte tőlük: Micsoda szavak ezek, amelyeket útközben egymással váltotok? Erre ők szomorú ábrázattal megálltak. És egyikük, akinek Kleofás volt a neve, azt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, hogy mi történt ezekben a napokban? Azt kérdezte tőlük: Mi történt? Ők pedig elmondták neki, hogy mi minden történt a názáreti Jézussal, aki próféta volt, tettekben és beszédben hatalmas Isten és az egész nép előtt, és hogyan adták át a főpapok és főembereink halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg. „Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt, de hát már harmadik napja, hogy mindezek történtek.
Lukács 24,13-21
Biztosan voltál már te is szomorú. Amikor a bánat, a gyász, a betegség fájdalma annyira elhatalmasodott rajtad, hogy nem vetted észre a körülötted lévőket. Nem vetted észre, hogy az Úr ott van veled, melletted van, segíteni akar neked.
Így volt ez a két tanítvány is. szomorúan mentek Emmaus felé, miután véget értek az ünnepnapok és Jézust keresztre feszítették. Azt viszont már nem tudták, hogy Jézus feltámadt és él. Ebben a szomorúságukban csatlakozik hozzájuk Jézus. Nem hagyta őket magukra. Beszélgetett, együtt ment velük és meghallgatta őket.
Ne engedd, hogy a negatív érzéseid elhomályosítsák Jézus Krisztust a szemed és szíved elől!
Emmaus felé Nézd csak, micsoda szomorúan ballagnak Emmaus felé…! Ó ha tudnák: együtt az ÚRRAL! Ó ha tudnák, hogy JÉZUS él! Füle Lajos
„Ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul!” János 16,20
Imádkozz azért, hogy az az öröm járja át a szívedet, amit Jézus ad!
