„Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek; nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.”
János 14,27
A nyári forróság nemcsak testileg, hanem lelkileg is megterhelő. Amikor a levegő fülledt forró, amikor nehezebb koncentrálni és a türelem is hamarabb elfogy, különösen vágyik az ember egy kis enyhülésre. Ilyenkor jól esik egy hűvös szoba, egy hűs ital, egy csendes erdős hely.
Mit teszel, ha a szíved, lelked válik nyugtalanná?
Amikor belül feszültség, aggodalom, bánat vagy kimerültség uralkodik?
Jézus azt mondja:
„…az én békességemet adom nektek.”
Belső nyugalmat kínál, mégpedig az Ő békességét. Ez nem az a békesség, amit a világ ad. Nem ideiglenes megkönnyebbülést, nem problémamentes életet ígér, hanem mély, szilárd belső nyugalmat. Ez olyan békesség, ami akkor is jelen van, ha körülötted vita, viszály, zaklatottság, feszültség… van.
Talán harag, kétségbeesés, vagy éppen aggodalom, fájdalom, szomorúság… zakatol a lelkedben.
Állj meg néhány percre!
Ülj le Jézus mellé!
Engedd, hogy az Ő jelenléte lehűtse a benned kavargó gondolatokat!
Ne akarj mindig mindent azonnal megoldani! Ne akarj mindig erősnek látszani!
Fogadd el azt a békét, amit Ő ad.
Ahogy egy hűs szellő megérinti a bőrödet a nagy melegben, úgy érintheti meg a lelkedet Jézus békéje. Csendben, finoman, valóságosan.
Engedd, hogy ez a békesség ma átjárjon teljes egészében!
