„Végül kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor majd a puszta kertté válik, a kert pedig erdőnek látszik.” Ézsaiás 32,15
A nyári napok, hetek forrósága, azt gondolom, mindent és mindenkit megvisel. Azt szoktam mondani: ez a hőség nem fehér embernek való.
Nemcsak testileg, de szellemileg és lelkileg is megvisel mindenkit.
De milyen jó, hogy a forróság után jön a felfrissülés. Időnként viharos jelleggel, záporral, zivatarral vagy éppen csendes esővel.
És fellélegzel.
Így van ez a lelki életben is.
Talán sokszor érzed a pusztaságot. Időnként szinte már elviselhetetlen sivataggá válik, vagy éppen mázsás súlyként nehezednek rád a mindennap nehézségei, vagy azt érzed, hogy elsüllyedsz, beleestél egy gödörbe.
De mindig van kiút! Csak nézz felfelé!
Mert végül fentről, a magasból árad rád Isten Szentlelke.
És a pusztaság, amit érzel, kertté fog válni. Zöldellő kertté, ami erdővé lesz. Élettel lesz tele.
A mázsás súly, végül legurul rólad és fellélegezhetsz. A mélységből, amibe érzed magad, egyszer csak kint leszel és magaslatokon járhatsz.
Mert jön Jézus és megment!
Csak nézz Rá!
Bízz Benne!
És át fogod élni a szabadítását!
