„De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
Filippi 3,14
Láttál már madarat úgy repülni, hogy hátrafelé nézett?
Amikor a madár felszáll és repül, akkor csak előre néz. Nem törődik azzal, ami már mögötte van.
Talán egy csodaszép nyarat élt meg. Fészket rakott, fiókákat nevelt, élvezte a nyári időszakot. Amikor véget ért, nem kesergett. Tudta, a további élethez előre kell tekinteni, útra kelni, repülni és nem nézni vissza.
Éreztél már olyat, hogy megtorpant az életed? Nem jutottál sehova már jó ideje? Egyhelyben topogsz és csak túléled a mindennapokat?
Talán a régi, szép időkre emlékezel és szeretnél valami hasonlót.
Vannak élethelyzetek, amikor tovább kell lépni.
Amikor nem látsz jövőt, ragaszkodsz valami múltbeli jóhoz, kétségbeesetten, összetörten vársz valamire, ami nem jön.
Pál azt mondja:
De egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.
Pál cselekszik. Maga mögött hagyja a múltat. Nem tekint vissza. Csak előre néz. És megy, vagyis fut. Tehát mozgásban van. Nem nézelődik sem hátra, sem jobbra, sem balra. Mindent beletesz abba, hogy előre haladhasson, a cél felé. Igyekszik megtenni mindazt, amit Isten rá bízott. Egy dolog lebeg a szeme előtt: a mennyei cél, ahol az Úr vár rá.
Hol tart az életed?
Mozgásban vagy?
A cél felé tartasz?
Krisztusért éled a mindennapokat?
Aki futni vagy szárnyalni akar, az csak előre nézve tud haladni!
Hagyd magad mögött a múltadat, nézz a célra és indulj el!
