„Ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.”
1 János 3,18
Szoktad mondani másoknak azt, hogy szeretlek?
Neked szokták mondani?
Milyen érzés számodra, ha azt hallod valakitől: szeretlek?
Milyen érzést váltasz ki másokból, amikor azt mondod: szeretlek?
A szavak vagy a cselekedetek számítanak?
Aki ismer engem, az tudja, hogy nálam a szavak semmit nem érnek, ha az illető cselekedetei legtöbbször az ellenkezőjét mutatják.
Lehetnek bármilyen kedves, dicsérő, hízelgő, szeretetről szóló szavak, ha nincsenek vagy ellenkező tettek vannak mögötte, semmit nem érnek.
Bárki bármit mondhat. Sok helyzetben nagyon könnyű kimondani a szavakat. Még akkor is, ha nem is így gondolja. Csak azért, hogy elérjen valamit vagy valakit, bármit képes kimondani az ember.
Az igazi szeretet nem ilyen! Nem a szavak erején alapszik, hanem a cselekedeteken.
Gondolj Jézusra!
Amikor itt a földön élt, nem azt mondta az embereknek, hogy: szeretlek.
Hanem! Odament, lehajolt hozzájuk, megölelte őket… enni adott az éhezőnek, meggyógyította a beteget… meglátogatta a barátait, időt töltött velük… örült az örülőkkel, sírt a sírókkal. Cselekedeteivel megmutatta nekik milyen a SZERETET, milyen Isten szeretete.
A SZERETET CSELEKSZIK!
Nézz körül!
Ki az, akinek a te szeretetedre van szüksége? A cselekvő szeretetedre.
Ne csak mondd, hanem tedd is meg mindazt, amiről beszélsz!
Legyél Te is az Isten szeretetének továbbadója!
Ne szóval szeress, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal!
Szeress cselekedetekkel!
Cselekedj szeretettel!
