„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok? Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” Ézsaiás 43,18-19
Biztosan te is szoktál időnként a múlton töprengeni.
Mi lett volna, ha másként döntesz bizonyos helyzetekben, ha csendben maradtál volna vagy éppen megszólaltál volna! Megtettél volna valamit vagy inkább nem kellett volna semmit sem tenni!
Az is előfordul, hogy éppen a régi szép emlékekre, élményekre gondolsz vissza. Talán vágyol arra, hogy újra átéld ezeket vagy hasonlóakat, hiszen még ma is jó érzéssel töltenek el.
Talán vissza vágysz a régi szép időkre, helyekre, alkalmakra.
Isten azt mondja: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek!”
Az már elmúlt. Megváltoztatni vagy visszahozni már úgysem lehet. Nincs értelme töprengeni rajta, főleg azon nem, hogy: mi lett volna, ha…?!
Zárd le a múltadat, mert csak azután tudsz továbblépni arra, amit Isten mond.
„Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni!”
Ez a jelen. Isten itt és most cselekszik. Azt szeretné, ha részese lennél a jelennek és nem a múltban élnéd a mindennapjaidat. Ha a múlton töprengsz és a múltban élsz, akkor lemaradsz a jelen eseményeiről.
Engedd, hogy Isten munkálkodhasson és figyeld mi az, amit éppen ki akar bontani előtted! Új, örömteli élményekkel szeretne megajándékozni.
„Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”
Lehet, hogy az életedben jelenleg pusztaságot, sivárságot, homokot látsz. Talán el sem tudod képzelni, hogyan lehet jobb, boldogabb, szebb… az életed. De Isten már tudja!
Ő készíti az utat neked és folyókat ad a sivataggá vált életedben, hogy újra zöldellő fává növekedhess.
Engedd el, zárd le a múltat!
Éld meg a jelen pillanatait!
Reménykedj az áldásokkal teli jövőben, amit Isten neked akar adni!
