„Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek, ti, akik körülötte vagytok!” Zsoltárok 76,12
Év elején sokan különböző fogadalmakat, elhatározásokat tesznek, mit fognak vagy éppen nem fognak az új évben csinálni. Lelkesen elkezdik az évet a fogadalmuk beteljesítésével, de aztán ahogy telnek a napok, hetek, alább hagy ez a nagy lelkesedés. Talán néhány hét után, már nem is fontos az elhatározás. Vagy már nincs kitartás, esetleg a hétköznap sűrű teendői között el is felejtődik az ígéret.
A zsoltáros azt mondja:
„Tegyetek fogadalmat Isteneteknek, az ÚRnak, és teljesítsétek!”
Most, amikor szembe találtam magam ezzel az Igével, elgondolkodtam.
Mikor és hányszor tettem fogadalmat Istennek?
Teljesítettem ezeket?
Fogadalmat tenni Istennek.
Ha végig gondolod, rájössz, hogy volt már néhány alkalom az életedben, amikor fogadalmat tettél Istennek. Keresztelők, konfirmáció, úrvacsoravétel… mind-mind olyan alkalom, amikor elhangoznak ígéretek és fogadalmak.
Komolyan veszed ezeket, vagy csak megszokásból, rutinosan válaszolsz a feltett kérdésekre?
Végig gondolod egyáltalán a feltett kérdést? Tudatosul benned az, amire azt mondod: ígérem és fogadom?
Emlékszel ezekre vagy ha hazaérsz máris tovább lépsz és éled a mindennapjaidat?
Amikor odaszántad az életedet Istennek, az is egy ígéret volt. Amikor megtapasztaltad a segítségét, talán egy ígéretet tettél neki, hogy ezután…
Sok-sok ígéret.
Hányszor tettél már fogadalmat Istennek?
Teljesítetted?
Sajnos én is jártam már úgy, ahogyan a 720. dicséretünk írja:
„Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam,
A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem…”
Nem tudom, hogy ebben az évben volt-e már valamilyen ígéreted, fogadalmad.
Gondold át és cselekedj!
Adja az Úr, hogy minden kimondott ígéretünket, fogadalmunkat tudjuk hűségesen, szeretettel teljesíteni!
„Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál!”
Prédikátor 5,3
