„Mikor látom az eget, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket elrendeztél, azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá? Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt!”
Zsolt. 8,4-6
A Zsoltáros felnéz az égre. Végig néz Isten teremtett világán. Látja a csillagokat, holdat, napot és mindazt, amit a Teremtő Isten csodálatosan megalkotott.
A mai ember legtöbbször lefelé néz.
Előveszi a telefonját, laptopját és nézi a híreket, az emailjeit, üzeneteit, lájkokat. Keresi kinek hiányzik, kinek fontos, ki értékeli.
Sokszor ezek alapján tartja magát jelentéktelennek vagy éppen pótolhatatlanul fontos személynek.
Ma a legtöbbször e két véglet határozza meg az embereket.
„Micsoda az ember…?”
Dávid látja Isten hatalmát, a teremtett világ nagyságát és azt, hogy az ember ebben az egészben egy apró pici porszem. És ez a porszem Isten számára értékes!
Név szerint ismer. Lát téged. Megszólít minden nap. Szeretetével vesz körül.
„Dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt!”
Ez a korona a szavaidban, cselekedeteidben, a másokkal való kapcsolataidban. döntéshelyzeteidben látszik.
Nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy, hanem hogy az Úrhoz tartozol. Az Ő alkotása vagy és éppen ezért vagy értékes!
Nem kell bizonyítanod!
Az Úr szeret és fontos vagy Neki!
