Kiment azért Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. Mind a ketten együtt futottak, de az a másik tanítvány Péternél gyorsabban futott, és elsőként ért a sírhoz. Behajolt, és látta, hogy ott vannak a lepedők, de nem ment be. Aztán őt követve megérkezett Simon Péter is, és bement a sírboltba, és látta, hogy a lepedők ott vannak, és a kendő, amely Jézus fején volt, nincs együtt a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve más helyen van. Akkor bement a másik tanítvány is, aki előbb ért a sírhoz, és látott és hitt. Mert még nem értették az Írást, hogy fel kell támadnia a halálból. A tanítványok ekkor visszatértek az övéikhez.
János 20,3-10
Együtt indult el a két tanítvány, mégsem egyszerre értek oda. Útközben távolabb kerültek egymástól. Az egyik gyorsabb volt és hamarabb odaért, mint a másik.
Így van ez a mai életben is. Vannak, akik gyorsan haladnak, intézkednek, megértenek, mennek, loholnak… mások meg megfontoltan, lassan, sétálva haladnak és mégis célba érnek. Végeznek a dolgaikkal, el tudják ők is intézni mindazt, ami szükséges.
Ez a lelki életre is igaz. Akikkel együtt indultál el ezen az úton, már lehet nincsenek ott melletted. Talán sokkal előrébb járnak vagy éppen lemaradtak. De mindannyian úton vannak, hogy megértsék mindazt, amit Isten és Jézus tett értük a Golgotán, és tesz értük mindennap.
Te tudod? Megértetted? Látod?
Add tudnom! Add tudnom, amit értem tettél, add értenem, mit elvégeztél, nyisd meg szemem fénylő csodádra, a Golgotára! Füle Lajos
Imádkozz azokért, akik nem hisznek Jézus Krisztusban!
Az ÚR beteljesítette ígéretét. 2 Krónika 6,10
