Így szól az Úr:
„Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.” Ézsaiás 46,4
Ma az Idősek Világnapján nagymamámra emlékeztem, akivel nagyon sok nyarat töltöttem gyerekkoromban. Igazából minden nyáron több hétig nála voltam. Sok minden eszembe jut, de most csak néhányat emelnék ki belőle. Emlékszem, amikor minden szerdán este megfogta a kezem és együtt mentünk a gyülekezeti terembe bibliaórára. Emlékszem, amikor reggelenként megkért arra, hogy olvassam fel hangosan a Bibliából az aznapi Igeszakaszt. Emlékszem, amikor imádkozott reggel és este /unokáiért, gyerekeiért, menyeiért, vejeiért, családtagjaiért…/ és közben engem is megtanított imádkozni.
Hálás vagyok, hogy ilyen nagymamám volt!
Hálás vagyok a nagynénéimért, akik szintén sok mindent tanítottak és a mai napig tanítanak!
Hálás vagyok azokért az idősekért, akiket ismerhetek, akikkel találkozhatok és beszélgethetek!
Legyetek áldottak és ne feledjétek, hogy ezt mondja az Úr:
„Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”
Talán feletted már elmúltak az évek és sok mindenhez kevésnek érzed az erődet, egészségedet. Megjelentek az ősz hajszálak, a ráncok, a kezeiden is meglátszanak a hosszú évek kemény munkái és talán már a lábaid sem a régiek.
Légy hálás mindenért! Köszönd meg Istennek, hogy megélhettél már ennyi évet. Érezd a lelkedben, hogy Isten nem változik. Ő ugyanúgy szeret, ahogy mindig is tette. Ott van veled mindennap. Ő az, aki megtartotta mindeddig az életedet. Amíg minden változik a világban, és velünk, bennünk is, addig Isten ugyanaz marad, aki volt. Továbbra is számíthatsz rá! Ő is számít Rád! Az imáidra, a szolgálataidra! Mindennap!
A sok éved mögött úgy gondolom rengeteg tanulás, megtapasztalás van. Add át ezeket a fiatalabb generációnak! És hordozd őket imádságban, hadd ismerjék meg azt az utat, amely Jézus Krisztushoz vezet!
Légy példa a fiatalok számára imádkozásban, hitben, bölcsességek átadásában!
Szükség van Rád!
Az Úr áldja meg idős éveidet!
Túrmezei Erzsébet
A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET
A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.
Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.
Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső símítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.
Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!
S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed,
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
„Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!“
