„Életem ereje az Úr!” Zsolt. 27,1
Voltál már olyan helyzetben, amikor semmi erőd nem volt? Még annyi sem, hogy felkelj az ágyból. Semmit nem tudsz tenni, csak feküdni, és még azt is fárasztónak érzed.
Nem tudod elvégezni a mindennapi feladataidat, de még az is nehézséget okoz, hogy a szükséges dolgokat elrendezd. Képtelen vagy bármit is megtenni.
Így van ez a lelki életben is. Ha nincs lelki erőd, akkor az leterít, földre kényszerít, nyugtalanná, boldogtalanná tesz.
A lelki erőt elveheti egy betegség híre, gyász, családi problémák, nézeteltérés, harag, mellőzés, meg nem bocsátás, vita, összetört szív, sebzett lélek, egy negatív esemény.
Megannyi dolog van, ami pár másodperc alatt teljesen megváltoztatja az életedet és elveszi lelki erődet.
Hogyan lehet mégis megerősödni, felállni, továbbmenni, békességgel, örömmel élni a mindennapokat?
A Zsoltáros azt mondja:
„Életem ereje az Úr!”
Az az erő, amit az Úr ad, mindenre elég. Nyugalmat, békességet, megértést, örömet tud adni az ember életébe. Ehhez azonban az kell, hogy bízz Benne, olvasd az Igét, imádkozz, legyél Vele napi kapcsolatban!
Érezni, látni és tapasztalni fogod, hogy az Ő ereje felállít, megsegít, továbbvisz a mindennapi életben. Nélküle erőtlen és elveszett vagy!
Az Úr Jézus is átélte az erőtlenséget mind fizikailag, mind lelkileg. Amikor megkorbácsolták, kigúnyolták, megvettették, keresztre feszítették, érezte testében az erőtlenséget. Mielőtt meghalt érezte a lelki erőtlenséget, az Istentől való elhagyatottságot. Mindezt azért, hogy neked örök életed legyen. Érted tette!
Mélységben vagy? Erőtlen vagy testileg, lelkileg? Problémákkal küzdesz? Szembe kell nézned dolgokkal, eseményekkel, emberekkel?
Menj oda Őhozzá! Tudja min mész keresztül.
Rakd le a terheidet!
Bízz Benne!
Megerősít!
Tovább visz!
ÉLETED EREJE AZ ÚR!
Pintér Béla
Tökéletes Jézus
Életem ereje, hűséges szövetségesem
Uram, és Megváltóm, közelséged elég nekem
Tökéletes Jézus.
Reményem, örömöm, forrásom Belőled fakad
Ékszerem, koronám, minden gazdagságom Te vagy
Tökéletes Jézus.
Szerelmed féltőn átkarol, hozzád bújva nyugszik meg lelkem
Békességed szárnyakra emel, nem rémít a háborgó tenger.
Reménységem, amíg élek, el nem hagy
Az út végén, színről-színre látlak majd
