A szívesség valami, amit valaki más számára ingyen tesz valaki; kedves, őszinte, segítő cselekedet és szolgálatkészség. Jószívűség, jóindulat.
Akiben megvan a jószívűség és jóindulat, az segítőkész, tapintatos, együttérző tud lenni. Szívesen segít másoknak, és ezt szeretettel teszi. Öröm tölti el, amikor tehet másokért valamit.
A szívesség cselekedetekben látható
Ekkor felállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ő pedig ezt mondta neki: Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod? Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” Jézus ezt mondta neki: Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz. Ő viszont igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: De ki a felebarátom?
Lukács 10,25-29
A törvénytudó, szó szerint ismeri Isten törvényét. El tudja mondani, amikor Jézus kérdezi. A kérdés azonban az: meg is cselekszi azt? Vagy csak elmondani tudja?
Jézus azt szeretné, ha odafigyelnél a felebarátodra, a melletted élőre. Mai világunkban sokszor elmennek egymás mellett az emberek. Nem veszik észre, ha valakinek segítségre van szüksége, hiszen jól elvannak a saját maguk problémáival és dolgaival. Vagy ha észre is veszik, talán úgy vannak vele: miért pont én segítsek, majd más valaki megteszi.
Gondold át!
Szoktál segíteni másoknak?
Ha igen, hogyan teszed? Ha nem, miért nem?
Tedd meg!
Nézz szét a környezetedben és segíts valakinek, akinek szüksége van rá!
Tanuld meg!
„Mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez Istennek.” 2 Kor. 9,11
