A szívesség ellentéte az elutasítás: kényszeredettség, rosszindulat, jó cselekedeteiért cserébe vár valamit.
Válaszul Jézus ezt mondta neki: Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton lefelé, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, de amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy arra utazó samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta, odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Azután feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és gondját viselte.
Lukács 10,30-34
A sebesült mellett elment a pap és a lévita is. Eszükbe sem jutott, hogy segítsenek rajta. Sőt! Jól kikerülték őt. Ők azok, akik Isten házában szolgáltak. Most mégsem akarták bepiszkítani magukat azzal, hogy segítenek. Úgy gondolták, nem az ő feladatuk. Majd megteszi más. Pedig pont ezzel tették volna a legnagyobb szolgálatot Istennek.
Az a samáriai férfi, aki a zsidó nép ellensége volt, meglátta a bajbajutottat. Odament hozzá, szeretettel lehajolt és gondjaiba vette. Számára nem volt kérdés, hogy segítsen-e vagy sem. Megtette, mert együtt érzett vele. És nem várt érte cserébe semmit sem.
Nem azt nézte, hogy kicsoda, milyen népből való. Azt látta, hogy ennek az embernek segítségre van szüksége. Nem tudott csak úgy elmenni mellette. Szeretettel gondját viselte. Örült, hogy segíthetett.
Gondold át!
Volt már olyan, amikor segítségre volt szükséged, és nem volt senki, aki segített volna?
Mi volt az?
Mit éreztél?
Tedd meg!
Látogass meg vagy hívj fel valakit, akivel már régen beszéltél!
Ismételd át!
„Mindenben meggazdagodjatok a teljes jószívűségre, amely általunk hálaadást szerez Istennek.” 2 Kor. 9,11
