„Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van – a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése – nem az Atyától van, hanem a világból. A világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.” 1 János 2,15-1
Amikor Isten megteremtette a világot, akkor mindent szépnek és jónak alkotott. Ilyen volt az ember is: jó és tökéletes. De az engedetlenség mindent elrontott. A bűn és a halál belépett az életbe. Tönkretette mindazt a jót, amit Isten alkotott.
Azóta pedig az emberiség az építés mellett a rombolást sem nélkülözi. A sátán pedig kihasznál minden lehetőséget, az embereket is, hogy tönkre tegyen mindent.
Igénk azt mondja, hogy ne szeressük a világot, se azt, ami a világban van.
Pedig mennyire berendezkedünk itt a földön, mintha örökké itt maradnánk! Mennyi mindenért törjük magunkat. Közben ragaszkodunk emberekhez, helyekhez, tárgyakhoz, vagyonhoz, elvekhez, politikához, irányzatokhoz… olyan dolgokhoz, melyek a világhoz tartoznak. És engedjük, hogy ezek fontossá váljanak az életünkben és meghatározzák azt.
Közben elfelejtettük Istent, nem törődtünk Vele, pedig Ő nem hagyta magára az emberiséget, hanem elkészítette számára a Megváltás útját, az örök életet.
Sőt! Mindennap azt várja mikor fordulsz Hozzá, mikor figyelsz RÁ, imádkozol Hozzá!
Ha tovább olvassuk, akkor láthatjuk, hogy János azt írja a levelében: Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert ami a világban van, nem az Atyától van.
A világban hatalma van a sátánnak. Felhasznál mindent és mindenkit, akit csak tud, hogy minél távolabb kerüljünk Istentől.
Nézz szét és gondold végig mit látsz a világban!?
Szeretet helyett gyűlölet, harag, irigység, még családon belül is.
Békesség helyett háborúság, veszekedés, rosszindulat.
Segítőkészség helyett sárba tiprás.
Gondoskodás helyett kizsákmányolás.
És lehetne hosszan sorolni milyenek vagyunk mi emberek, ha Isten nélkül élünk és a világi dolgokat részesítjük előnyben.
Vannak, akik bármit képesek megtenni, csak azért, hogy előrébb jussanak; nekik legyen igazuk; megvalósítsák saját akaratukat; megmutassák másoknak, kik is ők…
Nincs meg bennük az Atya szeretete.
És mit ér vele, ha mindent megszerez a világi dolgokból? Semmi jót!
Ha véget ér a földi élete, nem viheti magával. Egyszer pedig elmúlik minden, ami a világban van.
Ne akarj a világnak megfelelni, tetszeni! Ne akarj a világ szerint élni! Ne szeresd a világot, se azt, ami a világban van!
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, teljes erődből. Ő az, aki örök életet készített neked a mennyei hazában!
„Aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”
