„Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe!” 2 Thesszalonika 3,13
Néha a legapróbb dolgokkal is tudsz örömet szerezni a másiknak. Egy mosoly, egy kedves szó, odaszánt idő, egy fuvar, egy bevásárlás, egy telefonhívás, egy üzenet, egy látogatás… és sorolhatnám mennyi apró dolog van, amivel másoknak jót tehetsz. Ami számodra sokszor talán természetes, az másnak óriási segítség lehet.
De vannak olyan helyzetek, amikor jót akarsz és kiderül, mégsem olyan jó dolgot tettél.
Valakinek segítesz, és ez jó érzéssel tölt el. Utólag pedig kiderül, míg az egyiknek segítettél, a másiknak éppen azzal ártottál. Nem szándékosan, nem tudatosan, de mégis rosszat tettél.
Vannak, akik képesek ezeket napokig, hetekig hordozni szívük mélyén. Hiszen miközben az egyiknek jót akartak, tudattalanul és akaratlanul is rosszat tettek a másiknak. Amit már nem lehet jóvá tenni. És ez nem hagyja nyugodni őket.
Ilyenkor el lehet jutni odáig, hogy visszahúzódnak és nem tesznek, nem mondanak inkább semmit sem, nehogy újra rosszul alakuljanak a dolgok, miközben jót akarnak.
Mert az újabb kudarc, újabb csalódást, újabb lelki sebeket okoz, amit nem akarnak ismét átélni.
A fenti igében Pál arra biztat, ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe. Ne hagyjuk abba azt, hogy másoknak segítünk.
Hiszen amikor jót teszünk valakivel, az olyan, mintha Jézussal tennénk meg. /Máté 26,31-40/
A sátán el akarja venni az örömünket, ezért közbe szól és úgy alakítja a dolgokat, hogy rosszul jöjjünk ki belőle. Azt akarja, hogy ne figyeljünk Istenre, ne figyeljünk egymásra és ne tegyünk jót egymással.
Ha ilyen helyzetbe kerülnél, kérd Isten segítségét, hiszen Ő mindent jóra tud fordítani és a rosszból is tud jót kihozni!
Ne engedd, hogy a sátán elvegye az örömödet a jó cselekvése közben!
Tegyél jót és ne hagyd abba!
