„Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét.” Jakab 3,2
Sokszor milyen könnyen kimondjuk a szavakat, talán nem is sejtve, hogy a másikban éppen hogyan csapódik az le. Öröm, együttérzés, hála, megbántottság, sértés, panasz, kérdés, válasz, dicséret, megaláztatás… és sorolhatnám mennyi mindent takarnak szavaink.
Kimondjuk őket, akarva vagy akaratlanul. Ezáltal nyomot hagyva másokban. De nemcsak tőlünk függ, hogy milyen nyomot hagyunk. Mint minden éremnek, ennek is két oldala van. Mindig a „hogyan”-on van a hangsúly. HOGYAN mondom, amit szeretnék és a másik HOGYAN fogadja azt.
Amikor megszólalunk, beszélünk, nem bántó szándékkal vagy rosszindulattal tesszük. Sokszor mégis így csapódik le a másikban. Pedig jót akarunk vagy éppen tényeket közlünk. Kérdezünk vagy válaszolunk. Információt adunk át vagy elmondjuk a véleményünket. És mégis rosszul jövünk ki belőle.
Mit tehetünk akkor, hogy szavainkat úgy értsék mások, ahogyan mi gondoljuk?
Pál apostol azt mondja, hogy:
„Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” Kolossé 4,6
Nehéz feladat…
De gondold végig!
Amikor valaki veled kedvesen, szeretettel beszél, milyen jól esik a lelkednek!
„Lépes méz a kedves beszéd: édes a léleknek és gyógyulás a testnek.” Péld. 16,24
Az Úr segítsen meg bennünket, hogy tudjunk így beszélni!
