„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám.” Habakuk 2,1
A bástya fontos volt a régi időkben. Magasra építették. Figyelő helyet készítettek rá. Onnan messze el lehetett látni, jól meg lehetett figyelni, hogy mit csinálnak az emberek vagy éppen azt, hogy ki, mikor, hogyan közeledik a városban, városhoz. Onnan szemmel tartottak mindent. Szükség esetén figyelmeztették a többieket.
Aki itt végezte szolgálatát ébernek kellett lennie. Nem engedhette meg magának, hogy elszunyókáljon, bóbiskoljon vagy másfelé figyeljen. Hiszen nemcsak a saját élete, hanem egy egész város élete, jóléte is múlott rajta.
Fontos feladata volt annak, aki itt állt őrségben. Figyelnie kellett. Veszély esetén figyelmeztetni a többieket.
A próféta azt mondja:
„Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám.”
Neked is van egy bástyád, ami rád vár!
Hiszen feladatod van ebben a világban. Van egy küldetés, amit Isten neked szánt. Vannak emberek, akiket rád bízott, akikért felelős vagy.
Van egy bástya, ahová oda kell állnod. Talán minden nap.
Ahol meg kell mutatnod és tovább kell adnod Isten szeretetét. Az életeddel, a szavaiddal, a cselekedeteiddel, egész lényeddel. Akkor is, amikor jól mennek a dolgaid, amikor szárnyalsz, amikor minden olyan könnyű. És akkor is, ha esetleg rosszul alakulnak a napjaid, amikor nem jönnek össze a dolgok, amikor elfáradsz, amikor nehézségekkel nézel szembe.
Isten számít rád! Te is számíthatsz Rá! Minden nap azt várja, hogy vedd észre Őt és figyelj Rá! Ő veled van, erőt ad, bátorít, biztat, szeret téged!
Tudod, hol van a bástyád?
Kész vagy újra és újra az őrhelyedre állni?
Figyelsz Isten szavára?
Várod Isten útmutatásait miközben végzed a feladataidat?
Megteszed mindazt, amit Isten mond neked?
Ha igen, akkor Isten áldásait fogod megtapasztalni az életedben és azokéban, akiket rád bízott!
Adja az Úr, hogy így legyen!
